A baloldali politikusok fölcsaptak Lucifer misszionáriusainak. Mondjuk, ez nem is lehet meglepő a számunkra, hiszen Márki-Zay Péter a kampánya során egyértelművé tette, ő akár az ördöggel is cimborál választási sikere érdekében.

A neokon kifejezés a „neokonzervatívok” rövidítése, ez egy politikai mozgalom az Egyesült Államokban, amelynek gyökerei még az 1960-as évekre nyúlnak vissza, és kezdeményezői Demokrata Párt egyre pacifistább külpolitikájából kiábrándult baloldali liberálisok voltak. A mozgalom fokozatosan alakult át egy intervencionalista, erősen Izraelt támogató és Oroszországgal és Kínával szemben ellenséges mozgalommá, amely a kilencvenes évektől lett egyre befolyásosabb az amerikai külpolitikában. Ezt a befolyást úgy érte el, hogy hívei meghatározó szerepre tettek szert mind a Republikánus-, mind a Demokrata Pártban és általában az amerikai intézményekben, például a külügyminisztériumban, a Pentagonban, a CIA-ban. Ők azok, akiket Donald Trump és sokan mások „mélyállamként” jellemeznek.

Kihasználva a kényszerpihenőt, úgy gondoltam, hogy ideje bepótolnom azokat a filmeket, amelyekre az elmúlt időszakban nem volt időm.

Az Egyesült Államokban, mint a legtöbb országban, különböző politikai irányzatok versenyeznek vagy inkább harcolnak egymással

Az április 3-i választást követő főváros–vidék vita, a fővárosból vidékre szavazatot számolni leutazó baloldali aktivistákat ért sokkszerű élmények megosztása a nyilvánosságban, valamint az ezekre adott reakciók felvetik a kérdést, hogy vajon a mintegy egy évszázada létező népi–urbánus vita fellángolásának vagyunk-e a tanúi, és hogy vajon napjaink politikai megosztottsága, a kormány és az ellenzék közötti különbség megfeleltethető-e a népi–urbánus ellentétnek.

A hazai politikai kommuniká­cióban baloldalnak hívják a Fidesz-kormány ellenzékét, Nyugat-Euró­pában pedig úgy általában a szo­ciáldemokratákat, a zöldeket, a liberálisokat és még a tényleges baloldalt is, mint amilyen a német Die Linke

Viszonylag csendesen zajlott le a Magyar Országgyűlés alakuló ülése. Persze kivonulósdi azért volt, amiről a DK és a Momentum gondoskodott.

​A keresztény hit vezette ki Európát a barbárságból. Ma is ez a hit képes kivezetni földrészünket a legújabb kori barbárságból, a kontinensen folyó háborúból. Ez a hit képes bevezetni bennünket a háború utáni új Európába is.

A hozzánk oly szívélyes (?) ukrán vezetés háborús megsegítése érdekében az épp lezajlott választási kampányunkban élesen felmerült a fegyverszállítás kérdés.

Minden uniós országban össze kell fogni a jelenlegi centralizációt, lényegében egy birodalom kiépítését elutasító erőket.

Sok ismerősöm felhívta rá a figyelmemet, hogy micsoda beszámolók, videós értékelések születnek arról, mi vezetett Orbán Viktor elsöprő győzelméhez, és amelyekben a vidéki embereket tették meg bűnbaknak

Fáradtan, de szívből jövő mosollyal ülök a kanapén, iszogatom a kávémat, nézem, ahogyan a gyerekeim készülődnek az iskolába, óvodába, és közben a kezem a – most már látható – babapocakomon pihen.

​Bíztunk benne, de nem reméltünk ekkora győzelmet, ami nyilván komoly feladatokat ró a kormányzó pártra az előttünk álló és elég zavarosnak látszó időkben

Tiszta önismereti tréning a választások óta eltelt három nap ellenzéki reakcióinak tanulmányozása, különös tekintettel a vidéket frissen megjárt budapesti ellenzéki szavazatszámlálók igen tanulságos bejegyzései­re. ​

​Eljutottunk oda, hogy a hírözönben elvész az ember tájékozódása. Ekkor már nem is az igazmondó udvari bolondra hallgatnánk, hanem reflektorfénybe kerül a hülyeségével villogó celeb.

Természetesen az oroszok és az ukránok – felelhetjük meg a kérdést azonnal, és ez így is van, ha csak a konkrét fegyveres összecsapásokra tekintünk, ám mindenki tudja, hogy ez egy proxyháború (helyettesítőkkel vívott), az ukránok (és az oroszok is) csupán áldozatok, a harc a befolyási zónák átrendezéséért folyik, azért, hogy az egypólusú világrend át tudja-e adni a helyét egy multipoláris hatalmi erőtérnek.

Életünk döntések sorozatából áll. Döntésekből, amelyek kihatással vannak a szűkebb és tágabb környezetünkre, valamint a jövőnk alakulására is.

A Der Spiegel német lap február 22-én, két nappal az orosz támadás előtt a következőket írta: „Néhány héttel ezelőtt Jens Stoltenberg NATO-főtitkár túlságosan magabiztosnak tűnt. A Spiegel kérdésére, hogy az 1990-es években ígéretet kapott-e Oroszország, hogy a NATO nem fog kelet felé terjeszkedni, a norvég határozottan kijelentette: Ez egyszerűen nem igaz, ilyen ígéret soha nem hangzott el, soha nem volt ilyen háttéralku. Ez egyszerűen hamis.”

Az teljesen természetes, hogy minden nagyobb eseményen, ahol „összecsapnak” a táborok, ott előkerül a matek.

​Miközben a NATO-országok páncéltörő és légvédelmi rakétákat, valamint drónokat szállítanak Ukrajnának, Jaime Shea, a NATO biztonsági kihívásokért felelős korábbi főtitkárhelyettese kijelentette, hogy a nyugati szövetségeseknek fedett (titkos) eszközökhöz kell folyamodniuk a helyi ukrán erők és önkéntesek kiképzése és irányítása érdekében.

Érdekes megfigyelni, hogy a tízmillió virológus országából hogyan váltottunk át a tízmillió biztonságpolitikai szakértő és stratéga hazájává.

A beképzelt liberális értelmiségnek három állítása van rólunk, vidékiekről. Az első szerint ostoba, műveletlen, alacsony iskolai végzettségű, a világtól és annak információitól elzárt emberek vagyunk.